Újabb tippek derűs hétköznapokhoz

Janikovszky Éva születésének 100. évfordulója alkalmából válik teljessé a Trend Kiadó felújított kötetekből álló Janikovszky-sorozata. A Felnőtteknek írtam és Mosolyogni tessék!, valamint a De szép ez az élet! után itt az Ájlávjú és a szerző utolsó, még életében megjelent kötete: a Ráadás.

Janikovszky Éva nevéhez legtöbben a gyerekirodalmat (gondoljunk csak a Ha én felnőtt volnék örök érvényű soraira!) és a zseniális Réber László-rajzokat társítják. Azonban az írónő születésének 100. évfordulóján is érdemes rávilágítani: ő nem csak a gyerekek nyelvén tudott. Janikovszky Éva a gyerekkönyves korszaka után beiktatott szünetet követően az idősebb, nyugdíjas korosztályhoz fordult, és olyan szeretettel, megértéssel ír az emberi élet e időszakáról, ahogy szinte senki más.

„Majd fél évszázada írok ezt meg azt. Gyerekeknek, fiataloknak, öregeknek. (Valahogy a középkorúak kimaradtak a szórásból, de azok úgysem érnek rá olvasni.)”

Janikovszky Éva a különböző magazinokban, heti- és napilapokban (Magyar Konyha, Nők Lapja, Hölgyvilág, Családi Lap, Népszabadság stb.) közölt publicisztikai írásait rendezte önálló kötetekbe; 1997 és 2002 között öt gyűjteményt adott közre, melyek többnyire monológokból, tárcanovellákból, humoreszkekből állnak.

A felnőttek esendőségét, a párkapcsolati csetlés-botlásokat és a hétköznapok, a nyugdíjas élet abszurditását vagy éppen kulturális különbségekből fakadó félreértéseket ugyanolyan tűpontos iróniával ábrázolta.

A szövegeknek időtlenséget ad, hogy bár a díszletek változtak, az emberi játszmák ugyanazok maradtak. A szerző felnőtteknek szóló írásai is bizonyítékok arra, hogy a komoly dolgokról nem csak komor arccal lehet beszélni, s a legkisebb bosszúság – például egy kádjavítás vagy egy táska tartalma – is értékes irodalmi alapanyaggá válhat.

A 2026-os kiadvány a 2000-ben megjelent Ájlávjú című kötetnek a 9., a 2002-es Ráadás című kötetnek pedig a 7. kiadása.

Az Ájlávjúban Janikovszky Éva azonnal eloszlatja a kétségeket, nem szerelmes novellák gyűjteményét adja az olvasó kezébe:

„Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá.”

A Ráadásnál nem kevésbé humoros magyarázatot kapunk a címválasztásra:

„Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem.
Remélem, nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására kerekedett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok.”

A 21. században, amikor szinte minden az örök ifjúságot helyezi előtérbe, különlegességnek számítanak azok a kötetek, melyekben az idősebb korosztályé lehet a főszerep. Janikovszky nem ítélkezik, csak mesél – rólunk, nekünk. Ez a jubileumi kiadás méltó tisztelgés egy olyan életmű előtt, amely bebizonyította: a humor a legjobb túlélési stratégia, legyen szó bármelyik évszázadról.