Mindenki Janikovszky Évaként ismeri, de születési anyakönyve alapján Kucses Éva Etelka Nanetta néven látta meg a napvilágot 1926. április 23-án Szegeden Bartos Júlia Lili és Kucses Pál egyetlen gyermekeként.

A nagyszülői házban, középosztálybeli, jómódú értelmiségi családban nevelkedett; szülei válása után édesanyja a költő, újságíró, politikus Dr. Donászy Kálmánnal házasodott újra, aki igazi apafiguraként volt jelen Kucses Éva életében.

A német megszállás alatt érettségizett Szegeden, majd felsőfokú tanulmányait is ott kezdte filozófia, néprajz, magyar és német szakon. 1948-tól Budapesten filozófiát, pszichológiát és politikai gazdaságtant hallgatott. 1950-ben szerzett tanári diplomát.

Tizenkilenc évesen férjhez ment dr. Fábián Ferenchez, de kapcsolatuk hamar megromlott; ekkor költözött Szegedről Budapestre

Már utolsó egyetemi éve alatt állást kapott a Vallás - és Közoktatásügyi Minisztériumban: a Nevelésügyi Főosztályon találkozott Szabó Magdával, akivel élete végéig szoros barátságot ápoltak.

Második férjével, Janikovszky Bélával 1952-ben házasodtak össze. Fiuk, Janikovszky János (aki ma a Móra Kiadó Zrt. elnöke) 1955-ben született.

Az Ifjúsági Kiadónál először lektorként foglalkoztatták, majd megbízható munkájának és magas fokú kritikai érzékének köszönhetően a Móra Kiadó akkori igazgatója, Fazekas Anna ifjúsági szerkesztővé léptette elő.

1964-től nyugdíjba vonulásáig (az 1981 és 1983 között a Minerva Kiadóban töltött intervallumot leszámítva) a Móra Kiadó főszerkesztőjeként tevékenykedett.

Janikovszky Éva kultúr diplomáciai munkát is végzett 1978 és 1995 között, az IBBY (International Boardon Books for Young People) magyarországi szekciójának elnökeként. Az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottság elnökségének és a Staféta Alapítvány kuratóriumának tagjaként (1991-től elnökeként) sokat tett a hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyerekek szociális felzárkóztatásáért.

2003-ban nem sokkal halála előtt vette át a Kossuth-díjat. Július 14-én, 77 éves korában régóta tartó betegségben hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírján Mercedesnek, régi, szeretett írógépének a szobra látható.

"Igazán furcsa, hogy az ember csak végighallgatni unja többször ugyanazt a történetet, de elmesélni nem unja, sőt minél többször meséli el, annál jobban tetszik neki."